Hiába az utóbbi évek egy határozottabb kampánya a természetes női testalkat mellett, a tudatosan egyre többször szerepeltetett "plus size" modellek,   [>>>]

Hiába az utóbbi évek egy határozottabb kampánya a természetes női testalkat mellett, a tudatosan egyre többször szerepeltetett "plus size" modellek, az évtizedek óta vezető, a tökéletes és fiatal, mindenekelőtt pedig karcsú testet fetisizáló trend nem változott, ma is ez szabja meg az etalont a lányok, asszonyok számára, és - nincs mit szépíteni a dolgon - keseríti meg, és teszi reménytelenné sokuk számára az életet, leginkább pedig a magánéletet. Pontosan ez történik a regény főhősével - és részben mesélőjével -, Lizzie-vel is, aki (nincs mit szépíteni rajta): kövér. Ez a tény lényegét tekintve predesztinálja úgy a lelkiállapotát, mint a sorsát - nem is elsősorban a külvilág zaklatása, hanem az önmaga feletti kíméletlen ítélet, az öngyűlölet, önmaga mély megvetése miatt. Történetét tizenhárom tételben követhetjük nyomon boldogtalan tinikorától kezdve pontosan ugyanolyan keserű felnőttkoráig. Pedig a történt utolsó negyedében Lizzie (vagyis akkor már Beth) köszönhetően a fanatikusan erőltetett fogyókúráknak, már nem is túlsúlyos, és férje is lett - de a tudat, hogy kövér és megvetendő és a tudatállapot, hogy nincs remény, nem szűnt meg benne, hanem tökéletes önsorsrontó-kódként zúzza le Lizzie életét... A rózsaszín borító és rajta a cukros fánkok senkit ne tévesszenek meg: itt valóban anti-lányregényről van szó, a romantikus lektűrvilág brutálisan őszinte ellenpólusáról. Az elgondolkodtató, remek fanyar humorral megírt történet leginkább nőolvasók figyelmére számíthat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]