Kepes Andrást a széles közönség többnyire televíziós műsoraiból, riportjaiból, világsztárokkal készített interjúiból ismerheti, az viszont nem köztudott, hogy ő valójában mindig is írónak készült, az utóbbi tíz esztendőben pedig nagy sikerrel beteljesítette ezt a gyermekkori álmát. Mostani   [>>>]

Kepes Andrást a széles közönség többnyire televíziós műsoraiból, riportjaiból, világsztárokkal készített interjúiból ismerheti, az viszont nem köztudott, hogy ő valójában mindig is írónak készült, az utóbbi tíz esztendőben pedig nagy sikerrel beteljesítette ezt a gyermekkori álmát. Mostani kötetének "blikkfangos" címe egy Popper Pétertől vett idézet, mely szerint "Manapság az ember intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye". Ennek a "tézisnek" a nyomvonalán halad kötetében, amikor arra a kérdésre keresi a választ, hogy valóban a tudatlanság a boldogság forrása, és aki felelősen igyekszik megérteni a világot, az csak pesszimista lehet? ***A műfaját tekintve leginkább az esszéhez közel álló írásokban szellemesen, fesztelenül, laza közvetlenséggel sorakoztatja fel a témával kapcsolatos gondolatait, úgy, hogy azok a széles közönség számára is érthetők, befogadhatók. Kepes "titka" valójában ebben a könnyedségben rejlik, amikor gördülékeny stílusban szövi egymásba a laza gondolati összefüggést mutató "aranyköpéseket", anekdotákat, vagy éppenséggel a családi életéből vett személyes példákat. Ókori gondolkodóktól való idézetek, íróktól származó gondolatforgácsok "kapaszkodnak" egymásba oly módon, hogy az olvasó eközben nyomon követheti Kepes töprengésének irányát. A szerző többek között azt számította ki precízen, hogy a lakosság létszámához viszonyítva, sajnos nem a magyaroknak van a legtöbb Nobel-díjasa, annak ellenére, hogy a köztudatba ez égett bele, mindez persze nem kisebbíti a hon ismert személyiségeinek érdemeit, de véleménye szerint fontos, hogy ne rögzüljenek hamis információk a témával kapcsolatban. Szent Ágoston gondolatai is töprengésre inspirálják a liberálisan gondolkodó írót. Egy másik fejezetben feleségeiről, lányairól és gyermekeinek kamaszkori lázadásairól mesél, szelíd szarkazmussal, remek stílusban vall a szülői szorongásról, arról, hogy örök kétkedés gyötri, vajon jól teljesítette Īe apaként a feladatát. Öniróniával "monitorozza" önmagát, miközben folyamatosan a boldogság mibenlétére keresi a választ átalakuló, ellentmondásos világunkban. Szellemesen, gördülékeny stílusban megírt kötet, amely remek kikapcsolódást ígér az olvasóknak. [<<<]