Több mint huszonháromezer boncolást végzett eddigi pályafutása során „Nagy-Britannia leghíresebb törvényszéki kórboncnoka, Richard Shepherd. Londonban született, Wartfordban nőtt fel, és a gimnáziumi évek alatt került a kezébe egy orvosi tankönyv. Érdekes módon, ez keltette fel az érdeklődését a   [>>>]

Több mint huszonháromezer boncolást végzett eddigi pályafutása során „Nagy-Britannia leghíresebb törvényszéki kórboncnoka, Richard Shepherd. Londonban született, Wartfordban nőtt fel, és a gimnáziumi évek alatt került a kezébe egy orvosi tankönyv. Érdekes módon, ez keltette fel az érdeklődését a gyilkosságok iránt, s biztatta arra, hogy megértse a halált, megismerje annak legváltozatosabb formáit. 1977-ben végzett az orvosegyetemen, tíz évvel később pedig megszerezte az igazságügyi orvosszakértői posztgraduális képesítést, és a Guys Hospitalban kezdett törvényszéki patológusként dolgozni. Első jelentősebb ügye az 1987. augusztusi hungerfordi mészárlás volt, melynek során egy huszonhét éves munkanélküli férfi, két gyorstüzelő karabéllyal és egy Beretta pisztollyal valóságos vérfürdőt rendezett egy teljesen jellegtelen berkshire-i városkában. Összesen tizenhat embert, köztük egy fegyvertelen rendőrt és a saját anyját is agyonlőtte, mielőtt végzett volna magával (később egyébként ezen tragédia hatására szigorították a fegyverviselés szabályait Angliában). A tragédia megtörténtekor a főnöke, Iain West épp a szabadságát töltötte, ezért a telefonhívás hozzá futott be, hogy menjen ki a helyszínre. Kora este volt, mire autójával megérkezett a rendőrök által lezárt településre. Az utcán és az autókban a találomra elkövetett gyilkosságok áldozatai hevertek, őt azonban a rendőrség épületének érintésével az iskolába vitték. Itt barikádozta el magát az elkövető, mielőtt lelőtte volna magát, és neki az volt az első feladata, hogy megállapítsa a halálát. A tömeggyilkos azonban korábban azt üvöltözte, hogy bomba is van nála, neki pedig rövid időre egyedül kellett maradni az osztályteremben az elkövetővel. Bomba szerencsére nem volt, ő pedig a holttesthez közel érve meg tudta állapítani, hogy a halál oka a jobb halántékon látható bemeneti seb volt, mint jellegzetes, öngyilkosságra utaló sérülés. Másnap a readingi kórházban neki kellett elvégeznie az összes holttest boncolását. Itt is elsőként a gyilkost vizsgálta meg, hiszen hivatalosan is meg kellett erősítenie az öngyilkosság tényét, miközben arról terjedtek mendemondák, hogy a SAS nevű elitegység végzett Michael Ryannel. És bár tudta, hogy tizenhat emberélet tapad a kezéhez, azzal is tisztában volt, hogy munkája során ugyanolyan tisztelettel kell kezelnie a holttestét, mint az áldozatok esetében. Ekkor tudta meg azt is, hogy Ryan milyen kegyetlenséggel végzett az őt megállítani próbáló anyjával, ennek ellenére továbbra is szigorú objektivitással kellett keresnie az igazságot. Csak évekkel később jött rá, hogy milyen mélyen érintette őt az eset, ugyanakkor ez volt az a megbízatás, amely ismertté tette, és „saját jogon lett neves patológus. Nem véletlen tehát, hogy most magyarul is megjelenő memoárját ezen epizód felidézésével kezdi. Ezt követően számos más esetet mutat be könyvében, további sorozatgyilkosságoktól egy kirándulóhajó elsüllyedésén, sok évig megfejtetlen gyilkossági ügyeken át a 2005-ös londoni iszlamista terrortámadásig, de a könyvből az is kiderül, milyen az élete egy orvosnak, akinek a mindennapjait ennyire meghatározza a halál folyamatos jelenléte. Vélhetően sokak érdeklődését felkelti a kötet, a CSI: A helyszínelők rajongóinak pedig egyenesen kihagyhatatlan. [<<<]