Az olimpiai ezüstérmes úszónő, gyermekorvos szépíróként több kötetet mondhat magáénak. Úgy tartja, vele mindig történik valami, és ezekben az életepizódokban rendre fölfedezi a köznapok csodáit, amik feltétlenül megörökítendők, így születtek önéletrajzi fogantatású kisprózáinak kötetei, amelyek   [>>>]

Az olimpiai ezüstérmes úszónő, gyermekorvos szépíróként több kötetet mondhat magáénak. Úgy tartja, vele mindig történik valami, és ezekben az életepizódokban rendre fölfedezi a köznapok csodáit, amik feltétlenül megörökítendők, így születtek önéletrajzi fogantatású kisprózáinak kötetei, amelyek sorában ez a negyedik. Az Igenis vannak csodák! hét tematikus fejezetében mintegy hetven novellisztikus kerekségű kisesszé, elmélkedés, emlékezés olvasható az emberi tapasztalatszerzésről és okulásról, a szeretet hatalmáról, a köznapok apró csodáiról, az orvosi rendelőben átélt esetekről és persze az uszodai élményekről. De bármiről ír, minden írásának alapgondolata a szeretet, miközben azt tapasztalja, hogy az élet számos területén nő a feszültség, az emberek türelmetlenek, folyton sietnek, alig marad idejük egymásra (Örüljünk annak, ami van). Visszatekint élete meghatározó fordulataira, benne írói munkásságára (Nyáréji görögdinnye), orvosi praxisára (Doktor nénike) és úszó szenvedélyére (Egy fecske nem csinál nyarat). Írásainak sajátos csoportját képezik azok a vallomásos monológok, amelyekben eltávozott szüleihez szól (Tedd, amit a szíved diktál). A csodák meglátása és a boldogságkeresés mellett az ő életében is akadtak szomorú epizódok, gyászos alkalmak (Pillangókisasszony); orvosként is belelátott számos család nehéz életébe, a gyerekek szomorú sorsába (A család mint olvasztótégely). Írásainak túlnyomó része közvetlen élettapasztalatból született, de ezeket a tapasztalatokat mindig belengi valami emberi – olykor gyermeki – melegség: Mikulás és a karácsony várása (Átölel a víz), nagymamája emléke (Nagymama, a varázsló), vagy a sportolói példaképe (Isten éltessen, Ági néni!). Gyarmati Andrea kisesszéinek sajátja, hogy miközben jóízűen mesél, olykor anekdotázik, aközben sokszor tűnődik, töpreng, következtet, elvonatkoztat, tanulságot fogalmaz meg, és sok-sok életvezetési, nevelési, egészségügyi tanácsot ad. Ráadásul nagyon különböző szerepekben mutatkozik meg: író, gyermekorvos, sportoló, szülő, feleség, a szüleire emlékező gyermek – és minden szerepében köznapi csodákat meglátó érzékeny, fogékony lélek, akinek visszatérő és ismétlődő jelmondata: „szeretet nélkül nem lehet élni, én bizonyosan képtelen lennék rá. [<<<]