A szerző regényét valóságos helyszín ihlette: „Írország délnyugati csücskénél két sziklás sziget nyúlik az ég felé. A nagyobbat már 1044 előtt is Mihály-szikla néven ismerték. A krónikák szerint a hetedik évszázadban alapítottak itt egy keresztény kolostort ahová az ír szerzetesek a világtól   [>>>]

A szerző regényét valóságos helyszín ihlette: „Írország délnyugati csücskénél két sziklás sziget nyúlik az ég felé. A nagyobbat már 1044 előtt is Mihály-szikla néven ismerték. A krónikák szerint a hetedik évszázadban alapítottak itt egy keresztény kolostort ahová az ír szerzetesek a világtól elvonultak. A szikla 1996 óta az UNESCO világörökség része. Erre a szigetre hajózott el a hatszázas évek elején három szerzetes, Artt a kolostor szerte híres, bölcs tudós, több nyelven beszélt, hétéves kora óta járta a világot, hogy újabb és újabb ismeretekkel gyarapítsa tudását, az összes könyvet elolvasta és azokból sokat lemásolt. Amikor vándorlása során ellátogatott a Cluain Mhic Nóisi kolostorba, megállapította, hogy az apát egyáltalán nem él keresztényi életet, hiszen még asszonyt is tart a házában, nem böjtöl és romlásba viszi a rábízott szerzeteseket. Egyik éjjel Artt álmot látott, amelyben egy sziklás, világtól távoli szigeten élt, két emberrel együtt. Ezután maga mellé vette az alig húszesztendős, Triant, akit szülei még gyermekként bíztak a papokra, valamint Cormacot, akinek családját kiirtotta a pestis, majd a férfi ezután vette fel a keresztséget és lett a kolostor lakója. Kicsiny lélekvesztőben, néhány korsó vízzel és némi elemózsiával indulnak útnak, majd egyheti utazás után végre meglátják a sziklás szigetet. Artt megszállott, buzgó katolikus, aki mindent isteni jelnek, kinyilatkoztatásnak vél, úgy dönt, itt fogják leélni az életüket. Cormac és Trian Mesternek szólítják az egyre megszállottabb férfit, akin érzékelhetően eluralkodik a vallási „téboly, tartva haragjától mindenben engedelmeskednek neki. Artt pedig kihasználva gyengeségüket, egyre inkább uralja érzéseiket és gondolataikat. Egy napon meglátja Triant, amikor az a tengerben mezítelenül fürdik, döbbenten nézi, hogy a férfi nemiszerve egyszerre utal nőnemű és ugyanakkor hímnemű emberre. Artt szörnyű haraggal fordul a szerencsétlen Triant felé, meggyőződése, hogy a torz férfi bűnös lélek, ezért kiátkozza, és arra kárhoztatja, hogy a fiatalember éljen egyedül a szigeten, úgy, hogy ők soha ne lássák és nem is szólhat hozzájuk. Cormac megdöbben ezen az embertelenségen, elhatározza, nem tesz eleget a parancsnak és Trianttal együtt vízre bocsátják a csónakot, hogy végleg elhagyják a szigetet A történelmi hitelességgel megírt regény különös atmoszférája bevonja „bűvkörébe az olvasót, aki elgondolkodtató irodalmi élmény részese lehet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]