„A Csillagház Általános Iskolába járó mozgáskorlátozott gyerekek között akadnak olyanok, akik nem tudnak beszélni. Ők a beszédtől eltérő módon, például képekre rámutatva vagy gesztusok használatával tanulnak meg kommunikálni. Fejlesztésükhöz remek lehetőséget biztosítanak a mesék, hiszen mesét   [>>>]

„A Csillagház Általános Iskolába járó mozgáskorlátozott gyerekek között akadnak olyanok, akik nem tudnak beszélni. Ők a beszédtől eltérő módon, például képekre rámutatva vagy gesztusok használatával tanulnak meg kommunikálni. Fejlesztésükhöz remek lehetőséget biztosítanak a mesék, hiszen mesét hallgatni és játszani minden gyerek szeret. Foglalkozásainkon tárgyakkal, fényképekkel, grafikus ábrákkal dolgozunk, a mesélést pedig végig gesztusjelekkel kísérjük. Nagy szükség van arra is, hogy a beszélő gyerekek szintén megismerjék ezeket a gesztusokat, mert csak így tudnak szót érteni nem beszélő társaikkal. Az egyik csoportos foglalkozáson közösen készítették el A kőleves című népmese Papírszínház-változatát, amelyben a rajzok és a szöveg mellett a történetből kiemelt legfontosabb gesztusok (főz, katona, éhes, vidám stb.) is megjelennek. Úgy tapasztaltuk, hogy ezeket a jeleket a beszélő gyerekek is örömmel használták, és egyfajta játéknak tekintették, amely közelebb hozza egymáshoz a beszéddel és a szokatlan módon kommunikáló gyerekeket.Fekete-Szabó Viola, augmentatív és alternatív kommunikációt oktató gyógypedagógus„A kőleves című mesét feldolgozó Papírszínházat fogyatékkal élő gyerekek készítették. E tevékenység azáltal segíti a sérült gyerekek társadalmi integrációját, hogy a segítő és a segített szerepek felcserélődnek. A sérült gyerekek által az egészséges gyerekek számára készített alkotások érzékenyítenek, és mindenkit arra motiválhatnak, hogy a nehézségeken felülkerekedve létrehozzon mások számára inspiráló tárgyakat, alkotásokat. A kiadvány fontos üzenete, hogy egymás munkájában felfedezzük az értékeket.Soltészné Takár Anita, a komplex művészeti nevelés tanára [<<<]