A Los Angeles-i szerzőpáros, Daniel Siegel, a Kaliforniai Egyetem orvosprofesszora és Tina Payne Bryson pszichoterapeuta, a Mindsight Institut nevelésoktatási és fejlesztési igazgatója az elme-agy-test integráció egyik legnevesebb szakértői, egyben az ún. "igenközpontú nevelés" képviselői. Több   [>>>]

A Los Angeles-i szerzőpáros, Daniel Siegel, a Kaliforniai Egyetem orvosprofesszora és Tina Payne Bryson pszichoterapeuta, a Mindsight Institut nevelésoktatási és fejlesztési igazgatója az elme-agy-test integráció egyik legnevesebb szakértői, egyben az ún. "igenközpontú nevelés" képviselői. Több önálló és közös könyvükben is hangot adtak abbeli meggyőződésüknek, hogy gyermekeinknek az igenközpontú szemléletmódra van szükségük ahhoz, hogy megtanulják a nehézségeket és új tapasztalatokat nem bénító akadályoknak látni, hanem egyszerűen kihívásoknak, amelyekkel képesek szembenézni, legyőzni őket és tanulni belőlük. Ezúttal egyszerű, fekete-fehér rajzok és ábrák kíséretében ismertetik elméletüket.*** Szemléletesen kifejtik, mire gondolnak, amikor igenközpontú és ennek ellentéteként nemközpontú agyról beszélnek. A nemleges alapállásra hangolt agy reaktívvá tesz bennünket, s ennek hatására szinte lehetetlenné válik, hogy jó döntéseket hozzunk. Túlélési és önvédelmi működési módra kapcsolunk, s emiatt óvakodónak és zártnak érezzük magunkat, amikor interakcióba lépünk a világgal vagy gyermekként új leckéket sajátítunk el. Idegrendszerünk aktiválja a reaktív küzdési-menekülési-lefagyási-ájulási választ, megakadályozva, hogy nyitottan kapcsolódjunk másokkal és rugalmasan reagáljunk a felmerülő helyzetekre. Ezzel szemben az igenközpontú mentalitásban részesülő gyermekek nyitottabbak a kompromisszumokra, valamint hajlandóbbak kockáztatni és új területeket felfedezni. Sokkal kíváncsibbak, élénkebb képzelőerővel rendelkeznek, és kevésbé aggódnak amiatt, hogy hibázni fognak. Az érzelmi egyensúly állapotából igent mondanak a világra, és szívesen fogadnak mindent, amit az élet kínál Ī még akkor is, amikor a körülmények nem az elképzeléseik szerint alakulnak. A szerzők szerint szülőként, pedagógusként mindnyájan képesek vagyunk arra, hogy elősegítsük ezt a fajta rugalmasságot, receptivitást és rezilienciát a gyermekekben. Ezt értjük mentális erő alatt, amellyel mintegy megerősítjük a gyermekek elméjét. Valójában nincs is szükség pl. hosszú, "komoly" beszélgetéseket kezdeményezünk velük, elegendően erre a mindennapokban spontán módon felmerülő interakciók. A rövid összefoglalóval záródó kötet széles körben ajánlható a gyermeknevelésben érintettek számára. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]