Egy egyébként evidensnek tűnő témát taglal a szerzőpáros most megjelenő művében: azt, hogy a szülői gondoskodás, odafigyelés, a garantált biztonság és érzelmi kötődés miféle jótékony hatásmechanizmusokat indít be a gyerekek személyiségfejlődésében. Az eredmény a maga természetességében csodás:   [>>>]

Egy egyébként evidensnek tűnő témát taglal a szerzőpáros most megjelenő művében: azt, hogy a szülői gondoskodás, odafigyelés, a garantált biztonság és érzelmi kötődés miféle jótékony hatásmechanizmusokat indít be a gyerekek személyiségfejlődésében. Az eredmény a maga természetességében csodás: remek problémamegoldó-képesség, stressztűrés, kreativitás, jó tanulási készség, emocionális érettség, önbecsülés - hogy csak párat említsünk. Ennek eléréshez nem kell mást tennünk szülőként, mint "jelen lennünk" gyermekeink életében. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban? Kiderül a kötet első fejezetéből, majd pedig arról is szó esik, hogy milyen ódiumai lehetnek annak, ha ezt nem sikerül biztosítani neki. A folytatásban olvashatunk a gondoskodás négy alapeleméről: a fizikai és érzelmi biztonságról, az odafigyelésről, a megértésről és a megnyugtatásról; külön részben a megismerésről, mint a megértés egy fajtájáról, amely a lehető leginkább elmélyíti a gyermekkel való kapcsolatunkat; a vigasznyújtásról; valamint arról, hogy miként is illesszük össze egy "nevelési egységgé" a fenti négy alapelemet. A fekete-fehér ábrákkal kísért mű a tudatos nevelés híveinek ajánlott. [<<<]